Nyúl mese XIII.
A nyúl család
A nyúlcsalád lelkesen gyakorolt minden nap , igyekeztek mindent elsajátítani amire a szülők tanítottak. Végül sorkerült a fára mászásra is. Nagyon nehéznek bizonyult, sokáig tanulták. A legkönnyebben úgy mentek fel, hogy nekiszaladtak a fának és felfutottak a fa törzsén ,elkapták a fa ágát és felhúzták magukat a lomb közé. Már ez is siker volt a gyerekek részéről. A gyerekek örökölték a szülők jó tulajdonságát és ez meglátszott a könnyű tanuláson is .Az egyik nap éppen reggeliztek az odújúkban mikor megjelent náluk egy mókus. Nagyon meglepődtek ,de meglepődőtt a mókus is, csak megfordult és már ment is ki az odú bejáratán. Bizonyára odút keresett magának és nem tudta azt ,hogy a fán lévő odú a nyulakhoz vezet. Utána futottak és kint megbeszélték azt ,hogy a mókus nem mondja el ,hogy ez a bejárat a nyulaké. A napok teltek, az egyik nap gyerek zsivajra ébredtek, gyorsan felszaladtak .az odú bejáratához . Egy csapat gyerek volt az akik éppen kirándulni jöttek az erdőbe, és éppen ott álltak meg reggelizni. Ettek és ittak aztán szólt nekik a vezetőjük, hogy :--- Indulás !,- Gyerekek gyertek, tovább megyünk. A szemetet nem szabad eldobni .
Nagy pakolásba kezdtek Az egyik fiú éppen el akarta rakni a szendvicsét amikor meglátta , hogy a zsemléjén hangyák másznak , eldobta és belekotort a táskájába is hátha van ott is hangya, nem talált benne de a nagy kotorászás közepette nem vette észre , hogy kiesett a rágógumija. A többiek közben elindultak. A fiú fel-felnézett és látta,hogy lemarad, ezért becsukta a táskáját és szaladt a többiek után. Feketefarkú látta mikor leesett valami, de nem tudta ,hogy mi az . Mikor elmentek, kijöttek a nyulak és körbenéztek, mit hagytak ott a kirándulók. Az ottmaradt szendvicset a sünöknek adták, a leejtett valamit felvették:
----- Mi lehet ez !- kérdezte Fehér ---- Várj itt van rajta, mindjárt elolvasom.” RÁGOGUMI” ---- Hát , az meg mi ! – gumi van a cipőjükön mégsem rágják, csak járnak rajta. Itt azt írja,hogy „ csak rágni és nem lenyelni , eper ízű „”
----- Meg mered kóstolni ! ----- Szagold meg ? - Milyen?
----- Eper illata van !- még azt írja „ tisztítja a fogakat és kihúzható nyújtható és egy idő után elveszti ízét.”-
----- Mindenkinek van egy , kérek egyet ! - mindenki kapott , de csak egyikük merte bekapni , mindjárt el is kezdte rágni . Mindenki őt nézte és figyelte. --- Na milyen ? ---- Finom !,- mondta,- nos, nem kellett több , mindegyik rágógumit akart rágni. Furán nézett ki a nyúlcsalád , akik fű helyett rágógumit rágnak, időnként kivették megnézték nem e fogy el véletlenül. Nem, nem fogyott el, rágták már egy órája : ----- Meddig rágjuk ! ,- kérdezte az egyik gyerek. ------Ameddig akarod ! - mondta a családfő. Egész nap rágtak, este aztán kirakták lefekvés előtt. Reggel mikor felkeltek ,mindenkinek izomláza volt a rágástól. ------Fáj a szám!,- mondta az egyik nyúl.,- még beszélni is nehéz ----- Nekem is !,- mondta a másik. Kiderült ,hogy mindenkinek izomláza van a rágástól. Megfogta a tegnapi rágógumit és jó messzire elhajította
----Többet nem rágok ilyet !
- ---Én sem ! -
---Én sem !
----Inkább , együnk répát ! Szaladtak a kerthez, felhúzták a friss répát és ették .Jól laktak, és elindultak hazafelé .Útközben vészes csipogás lettek figyelmesek. Mentek a hang irányába, és megláttak a földön egy fészekből kiesett fiókát . Oda akartak menni hozzá ,mikor az egyik bokorból a ravaszdi róka jött elő .Ő is a csipogó hang gazdáját kereste. Feketefarkú felnézett a fára , és rögtön eldöntötte ,hogy segít a kis madáron . Már lendült is fel a fára , kimászott az egyik ágra, kezébe vette a lefelé logó indát és ellendítette magát a kismadár felé . Éppen ideje volt, mert a róka odaért a csipogó kismadárhoz , és be akarta kapni , abban a pillanatban a lendületben lévő nyúl, felkapta az orra elől a madarat .A ravaszdi beleharapott a fűbe ,nagyon meglepődött, ráadásul a visszalendülő nyúl, jól oldalba rúgta a rókát, az meg begurult egy tüskés bokorba . A nyulak elszaladtak , majd mikor a róka továbbállt , visszatették a kismadarat a fészkébe . A dicséret az édesapát illette.
Vége a XIII. résznek
|