nyúl  mese  XIX.

             AZ   ORVVADÁSZ

         A délután, egy kiadós  esővel kezdődött. Teljesen felfrissítette az erdőt, a levegőbe szinte bele lehetett volna harapni. Tiszta és páradús volt..A nyulak is örültek az eső  hozta megujjulásnak. Vígan hancúroztak, a még nedves fűben. A bundájuk kicsit nedves volt, de a futkározástól, hamar  megszáradt . Éppen fogócskáztak, mikor puska   dörrenése hallatszott. Mindenki megdermedt és  ott maradt ahol volt, aztán még egy dörrenés,és a nyulak már el is tűntek a fa odvában.

----  Meg kéne tudni mi ez a lövöldözés.Ki vállalkozik rá?

 ---- Kinézek, megnézem  mi lehet a dörrenés oka. Feketefarkú, óvatosan kimászott az odúból. Lemászott a földre, majd a bokrok takarásában  elindult  a hallott dörrenés irányába. Óvatosan  közelítette meg az embert,kidugta a fejét a bokorból,és azt látta ,hogy egy ember puskával lövöldöz , mindenféle mozgó állatra. Az oldalán már ott lógott, két fácán.

-- Ez, egy orvvadász !- mondta halkan  Feketefarkú,-- Na megálj TE lövöldöző, megtudod milyen a nyul varázs.

Hazaszaladt és elmondta mit látott.

 --Valahogy el kéne kapni.

----Kéne egy jó trükk.

Gondolkodott egy keveset és a bokrok takarásában  elszaladt a falu felé. Nem tudta mit csináljon míg meg nem látott  egy kötélcsomót az egyik kerítésen, gyorsan leemelte  és elkezdte  vonszolni az erdő felé. Jól megizzadt  mire be tudta  húzni az erdőbe. Ledobta ,és sietett segítségért. Otthon elmondta mit látott, és mit tervez, a család  pedig belevágott. Ketten elszaladtak az  otthagyott kötélért, addig kiválasztottak  egy fát,feltételezve, hogy arra fog menni a vadorzó. Lehúzták az egyik  ágát, beakasztották egy kötéllel egy kampóhoz,  rákötötték a kötelet, amelyen hurok volt, a hurokra  avart és faleveleket raktak,eltakarva a kötelet, aztán  elbújtak. 

 Azért, hogy biztosan arra menjen a vadorzó,  az  egyik nyúl ,megmutatta magát. Rá is lőtt a pasas,  de nem találta  el,viszont a nyúl  arra futott ahol a  kötél volt a talajon álcázva. A vadorzó nem akarta elveszteni a nyulat, ezért  követte a nyúl nyomát, minden áron el akarta kapni. A többi nyúl a bokrok alján várta mi lesz az eseményből.A csali nyul arra szaladt amerre az álcázott kötél volt, és mikor belelépett a hurokba, csak nagy ordítást lehetett hallani.

---- ÁÁÁÁÁÁÁÁHH !,-

 Mikor az orvvadász sietségében belelépett a kötélhurokba. Az egyik nyúl elrántotta  a kiakasztót ,és a lehúzott fa kiegyenesedve, felrántotta az embert. Ott himbálózott az ágon. A puskája a földre esett, a fácánok is lepotyogtak az övéről. A nyulak előjöttek.  A puska a földön Ő pedig csak himbálózott a kötélen.A zsebéből potyogtak egyébb holmijai.

 Úgy látszik az erdőkerülő  is meghallhatta a puska ropogását, mert nemsokára megjelent. Meglátta az embert a kötélen himbálozni.

----Meg vagy vadorzó barátom.Már régóta vadászok rád. Azt hiszem egy darabig jól el leszel zárva a külvilágtól.

De nem értette, hogyan került az ember a fára, ráadásul kötélen lógva. Újra elővette a telefonját és beleszólt, nemsokára megjelent a rendőrautó. Leengedték  a kötélről és bilincset raktak rá. A bizonyítékokat is berakták az autóba , és az  autó már ment is. A tulajdonos ráismert a kötelére, de  bizonyítani tudta, hogy napok óta az egyik kórház osztályán feküdt, így nem tudták megfejteni ,hogyan kerülhetett a kötél a  faluból az erdőbe ráadásul,elfogta az orvvadászt is. Biztosan nem a lábán ment oda, aztán hurkolodott a fára és rántotta fel a rapsicot.. Az orvvadász sem vihette ki magával,hogy felhúzassa  magát a fára . Az erdőkerülő, nem értette a dolgot, de érezte, hogy  valamilyen  csodaerő van ebben az erdőben,ami az ő munkáját segíti. Nem is sejtette ,hogy milyen közel jár az igazsághoz . A nyúlcsalád táncra perdült  az erdő belsejében.

 ---- Apa!, Te , nagy  fej vagy , nekem ez nem is jutott  volna eszembe. Tőled mindig lehet tanulni.

---- Azt hiszem egy darabig, nyugtunk lesz tőle !

vége a  XIX.  RÉSZNEK