NYÚL MESE XXII.
ADAKOZÁS
Ki gondolta volna, hogy a nyulakat mennyire izgalomba hozza az a tudat ,hogy adakozni fognak. Nyugtalanul is aludtak, még éjjel is azon járt az eszük, hogyan bonyolítsák le az egészet.
--- Apa, hogy csináljuk?
--- Majd ha odaérünk megmutatom, aztán majd ti csináljátok.
Kiszedték a zsákot a falba vájt résből, és mindenki kivett belőle egy köteg pénzt. Egyszerűbb volt a szájukban szállítani, de arra vigyáztak nehogy átharapják. Jó volt futni a reggeli erdő hűvösében.Hamar kiértek az erdő szélére, ez a kis futás meg sem ártott nekik. Az erdő szélén aztán alaposan körbenéztek .Az erdő utáni réten, amit az emberek úgy hívnak, hogy kaszáló,óvatosan, minden húsz méter után megálltak és körbefigyeltek, Minden baj nélkül eljutottak a kertek alá. Az első helyre az apa ment be, a gyerekek kintről figyelték. Ez a hely azé az emberé, akinek a kutyája megkergette a nyulakat. Az ember éppen kapálta a veteményest .Feketefarkú óvatosan közelítette meg az öreget ,szájában a pénzzel. Az öreg észrevette a nyulat, már majdnem hívta a kutyáját ,de a szája is tátva maradt mikor meglátta a nyúl szájában a pénzt,várt vajon mi lesz. Sokáig nézték egymást, majd letette a pénzt és hátralépett három lépést, és ismét az emberre nézett. Az ember nem mozdult, csak nézte a nyulat, és nézte a pénzt, nem mert megmozdulni. Aztán a nyúl szép lassan elindult vissza, az ember követte a szemével, még akkor is utána nézett ,amikor már rég nem volt ott.Aztán mint aki észhez tér összerándult és elejtette a kapát. Szinte botladozva ment oda a pénzhez, még mindig azt hitte, hogy ez egy álom, csak mikor végre a kezében tartotta , akkor jött rá ez nem álom , ez valóság, ez bizony pénz..
--- És én még azt mondtam a kutyának ,hogy fogja meg a nyulat !Többet ilyet nem teszek.
A nyulak már egy másik kert alatt keresték a kerítésen a bejáratot .Amikor megtalálták, bementek. A kertben egy öregasszony etette a tyúkokat. Csak az egyikük ment közelebb, szájában a pénzzel.
---- Pí,pipipi, gyertek , pí pipipi.- és közben szórta a darált kukorica magot.
Az öregasszony csak akkor vette észre a nyulat, amikor megfordult .Meglepetésében a hangja is elakadt . Nézett a nyúlra és a tálat elejtette,térdre rogyott, a kezét az ég felé emelte és imádkozott. Imáját befejezve ismét a nyúlra nézett ,ekkor tette le a nyul a pénzt a szájából. Az öregasszony a kezét ismét összekulcsolta és az ég felé mormogta imáját .Még a szemét is becsukta.
---- Drága Istenem , örülök ,hogy nyúl képében megjelentél előttem ,és segítettél rajtam.Ekkor futott el a nyúl, mire az asszony befejezte imáját és lenézett ,már nem volt ott senki. Az asszony felállt és odatotyogott a pénzhez, felvette , megnézte , majd a kötényébe rejtette, aztán körbenézett remélve ,hogy nem látta senki. A nyulak addigra már a harmadik kertnél jártak.
Ott egy házaspár volt az udvaron. Az asszony éppen ruhát teregetett , az öreg pedig fát vágott. Nagyon bele voltak felejtkezve a munkába .Az embernek tűnt a szemébe a nyúl képe ,szájában a pénzzel
---- Anyjuk ! ,- mondta halkan .
---- Mit akarsz már megint ?,- kérdezte az öreganyó,oda sem nézve az öregre.
---- Figyelj már ide!,- erősködött az öreg .
Mikor az öregasszony odanézett,a lélegzete is megállt. Csak nézték a nyulat, mozdulatlanul . A nyúl letette a pénzt ,majd elszaladt. A két öreg egymásra nézett és együtt emelték fel a pénzt ,és az őröm kiült az arcukra. Gyorsan bementek a házba megszámolni, mekkora szerencse érte őket .
A nyulak kezdtek belejönni a jótékonykodásba Látszott rajtuk ,hogy tetszik nekik a dolog, és keresték a következő szegényebb embereket. Ahova most bementek, ott egy csomó gyerek volt az udvaron. Lassan közelítettek a gyerekek felé. Az egyik kisleány vette észre a nyulat, megrángatta a nagyobb testvére ruháját , és szolt neki .
--- Figyelj, itt egy nyúl ! - a gyerek oda nézett aztán csak annyit mondott :
--- Anya ,gyere gyorsan !- közben minden gyerek felállt , és mozdulatlanul nézett. Az anya nagy nehezen előjött és tátott szájjal megállt.
--- Édes Istenem, mond azt látom amit látok !,- A nyúl letette a pénzt, majd lassan elindult a kert végébe nyolc szempár követte, míg el nem tűnt. Aztán az anya odament felemelte a pénzt, megnézte valódi-e, és gyerekeit beterelve bement ő is .Gyermekeinek azt mondta :
---- Senkinek egy szót sem szóltok arról, amit az udvaron láttatok.
A nyulak mára befejezték a mai napi jótékonykodást. Útjukat az erdő felé vették, sikeresen hazaértek , megvacsoráztak és nyugovóra tértek.
Vége a XXII. résznek |