Nyúl mese XXIX
NYÚL MESE XXIx,
ADOMÁNYOK
Attól, hogy a nyúlgyerekek külön laknak, még nem kell azt hinni,hogy felbomlott volna a nagy család. Hiszen mindennap találkoztak, beszélgettek vagy éppen futkároztak. Csak annyi volt a különbség,hogy éjjel, máshol hajtották le a fejüket.
-- Meg kell szokniuk, hogy egyedül döntenek bizonyos dolgokban,- jegyezte meg a Nagyfőnök.
A fontos döntésekben mindenki maga döntött. Így volt ez akkor is, mikor meglátogatták a fiúk az északi lányokat, vagy az északi nyúlfiúk jöttek el a déli lányokhoz. Az északiaknak külön megkellett tanulniuk,fára mászni, hogy be tudjanak menni a nyulak odújába .Nagyon tetszett nekik a dolog, A bejárást sokkal biztonságosabbnak találták az ő kotorékuknál.
----Lehetne nálunk is ilyet csinálni? --- Hát persze, csak a megfelelő fát kéne kiválasztani hozzá. Ha egyszer elmegyünk hozzátok csinálhatnánk egyet.
--- És ha azt mondanám ,hogy most legyen ?
--- Mehetünk !
---- Elbúcsúztak a szülőktől és a déli és északi csapat elindult új lakhelyet készíteni. Mikor odaértek üdvözölték az ottani szülőket, aztán elindultak új helyet keresni. Hamar megtalálták és elkezdték felváltva kivájni a fa belsejét. Ezalatt otthon a két öreg, elhatározta , hogy megint adományoz a pénzből. Vittek magukkal négy köteg pénzt. Belopakodtak az egyik kiskert aljánál és lassan közeledtek befelé . Az első helyen egy öreg néni fejt egy kecskét .
-- Gyere aranyom ,- mormogta a kecskének,- ma is te adod a vacsorámat. Tudod, ha lenne pénzem, békén hagynálak, mert volna miből vásárolni. De mivel nincs,így kénytelenek vagyunk egymást táplálni. Közben kifejte a tejet, felemelte az edényt és kiitta a tartalmát, aztán felállt. Meglátta a nyulakat, az egyik szájában a pénzt. A nyúl letette a köteget a földre. Az öreganyó elejtette a tálat és imára emelte a kezét. A nyulak pedig szép lassan, elugráltak arrafelé ahol bejöttek. Az öreganyó nem hitt a szemének. Becsukta a szemét és megdörzsölte, majd kinyitotta, a pénz még mindig ott volt .
--- Tehát ,mégis igaz ?- azt hittem álmodom,--- és keresztet vetett. A pénznek nagyon örült a nagyanyó, gondolom a kecske is kapott jobb abrakot.
A másik helyen, egy öregember üldögélt és nézett a messzi távolba. Merengéséből a két nyúl megjelenése hozta vissza. Száját is eltátotta mikor látta,hogy az egyik nyúl letesz a földre egy köteg pénzt,aztán távoznak. Az öreg nem tudta mit csináljon, odamenjen, vagy ne menjen,végül mégis rászánta magát .Nagyon örült a pénznek.
---- Kifizethetem belőle a gázszámlámat, meg az adósságomat- jegyezte meg.
Mentek tovább,a harmadik helyen, egy sokcsaládos ember lakott. A pénzt letették az ajtó elé, bekopogtak és elszaladtak, Tisztes távolból lestek vissza .Kijött egy kislány, körbenézett ,de nem látott senkit, már majdnem visszament,mikor meglátta a pénzköteget.
--- Anya, gyere ki!
--- Nem, érek rá kislányom, láthatod, hogy mosok!
--- Anya, gyere ki, mert van itt valami!
Az anya kijött, és meglátta a pénzt.
--- Jézus Máriám! A Jó Isten mégiscsak gondoskodott rólunk.
Felvette a pénzt és bevitte . Bentről is hallatszott ,amit az asszony mondott :
--- A gyerekek iskoláztatásához, meg van a pénz. --- Pénz?- milyen pénz?- kérdezte a férj.
--- Valaki bekopogott, de nem volt kint senki, viszont ezt itt hagyta .Szerintem a JÓ ISTEN volt.
A kis társaság az utolsó helyen egy asztal mögött, egy idős néni ült, aki éppen babot fejtett.
--- Mi lesz a holnapi ebéd! –kérdezte a férje, aki most jött ki a házból.
--- Mi lenne, bab. Csak ez van itthon, semmi más. A két nyúl előugrált a félhomályból. Az öreg vette előbb észre őket.
--- Mama!- nézz csak előre A Mama előre nézett, kezében megállt a babfejtés.
--- Te Jó Isten! Nyúl képében jöttél el hozzánk, és megajándékozod a te odaadó hívődet,-és kezét imára emelte, a babbal teli edény a földre hullott és szerte szét gurult.
--Köszönöm neked Istenem,-és vetette a kereszteket.
A nyulak egy darabig ott voltak,majd lassan elugráltak a kerítés felé.A nyulak otthagyták a pénzt és távoztak. Versenyt futottak hazáig. Otthon átbeszélték cselekedeteiket és nyugalomban lefeküdtek. Biztosan arról álmodtak,hogy adakoznak. Egy héttel később hazajöttek a gyerekek és egymás szavába vágva mesélték el ,hogyan csinálták meg az északi nyúlaknak a cseles fészket amit a két szűlőtől tanultak.A dicséret nem maradt el .
VÉGE A XXIx. RÉSZNEK
|