14. MANÓ MESE

14.  MANÓ MESE                                 KERTI MANÓ

           A kút, a víz, na meg a luftballon

A tavasz, gyenge szellői,felhőket kergetve megérkezett.A napok egyre hosszabbodtak és melegítő  sugara, kicsalta a növényeket a földből. Szebbnél szebb virágok nyíltak és mutatták meg, szépségüket. Gyönyörködtünk bennük és arra sarkalt bennünket, hogy minél szebbek legyenek az ágyások.

 A növényekkel együtt, természetesen a sok gaz is kihajtott. Ezzel nincs is semmi baj, addig, amíg a virágágyásokban meg nem jelenik. Az nem oda való, ezért minden gazt, ki kell kapálni a virágok körül. Ott csak a virágok díszítsenek és ne a gaz. Az üres területekre ahol nem jött ki virág, oda új növényeket, vagy magokat ültettünk. Azért, hogy jól bekötődjenek a földbe, meg kel locsolni. Felkaptam a locsolóvödröt és odamentem a kúthoz ,vízért. Kerekes kút lévén, leengedtem a vödröt és mikor megtelt, felhúztam, átöntöttem a locsolóba a vizet. Felemeltem és vittem a beültetett virágokat ,meglocsolni. A víz hamar elfogyott és újra mentem vízért. Leengedtem a vödröt és mikor megtelt, felhúztam. Kiemeltem a vödröt a kútból és átöntöttem a locsolóba. Ezt sokszor megcsináltam, ám egyszer csak felfigyeltem a földön egy összetört kisüvegre. Letettem a vödröt és lehajoltam, alaposan megnéztem, nagyon érdekes volt.

--- Mama, gyere csak ide egy kicsit.

Mama abbahagyta az ültetést és odajött.

--- Nézd meg figyelmesen ezt az összetört üveget. Ez csak úgy törhetett el, hogy leesett a kút kávájáról, méghozzá tele volt vízzel. Itt látszanak a kiloccsant víz nyomai, arra viszont látszik, két kicsi kerék nyoma. Nézzünk csak feljebb a kutat. A kútkáván látod ezt a vékony kis csíkot. Ez azt jelenti, hogy itt jártak a manók, valamit rászorítottak a kút peremére. Valamilyen fa szerkezetet tehettek rá a peremre, talán lehet rajta egy forgatható csiga, amin kötél fut, és arra van rákötve egy ilyen kis üveg. Leeresztik a kútba, mikor elsüllyed és megtelik, felhúzzák, kifordítják az emelő karját és leeresztik a földre. Így szerzik be a vízszükségletüket. Ez éppen olyan, mint  amit én is csinálok, csak én a vödröt engedem le, ők pedig az üveget. Csakhogy valami hiba csúszott a munkájukba. Vagy a peremről esett le, vagy elszakadt a kötél, vagy nekicsapódhatott a kút oldalának, így összetört. Több üveg is lehetett nekik, amit a kocsival vittek el. Nem féltem őket, mert amilyen leleményesek, biztosan szereznek egy újabb üveget maguknak. Addig is csinálok nekik egy felfordított vízzel teli üveget, Amit beleállítok egy edénybe és addig ad vizet, amíg van benne. Kicsit felemelem, hogy magasabban álljon, mint az edény alja, és már kész is. Mindig annyi víz van az edényben, amilyen magasan áll az üveg szája. Ha jövünk ki a kertbe, mindig megtöltöm vizzel.

        Nem akarok nagyon belefolyni a manók dolgába, attól függetlenül, hogy tudom, hogy itt vannak a kertben. Bár sokszor hallottam felőlük.

Egyik nap aztán hallottam, hogy az egyik kertből eltűnt egy karalábé. A gyökere bent volt a földben és a levelei is ott voltak a földön, de a karalábénak nyoma veszett. Viszont két kicsi kerék nyoma látszódott a földön, egy darabig. Aztán, ahogy keményebb talajra ért a nyom, már nem lehetett tudni merre ment tovább.  Akinek megmutatta, mindenki  azt kérdezte a másik embertől: szerinted mi lehetett ez a furcsaság.

 Elárulom nektek, őszintén, hogy megfejtettem, mi történhetett ott. A manóknak, csak a karalábé kellett, a gyökér és a levél az nem. Tehát, levágták a leveleit, levágták a gyökérről, felrakták a kocsijukra és minél gyorsabban eltünni a helyszinről. Gondolom elég súlyos lehetett, mert a keréknyom belenyomodott a laza talajba. Alig várták, hogy kiérjenek a kötöttebb földterületre. Sajnos nem volt mivel elsikálni a kerék nyomait, éppen akkor jöhetett kifelé a tulajdonos és nem maradt idő a nyomok eltüntetésére. A sima úton aztán igyekeztek, hogy minél messzebb legyenek a tulaj elől. Mikor látták, hogy keresi a nyomokat, és jobbra-balra nézeget, gyorsan behúzták a kocsit egy növény alá. A tulaj csak a kemény talajig követte a keréknyomokat, mert innen nem tudta merre menjen. A veszély elmúltával, folytatták útjukat hazafelé.

 Szerintem nem tudták egészben levinni a kastélyukba, hanem legalább négyfelé kellett vágniuk, hogy le tudják ereszteni a föld alá.

Gondoltam egy merészet és kiraktam egy citromot, elég látható helyre. Nem lestük mikor viszik el. Gondolhatjátok, hogy eltűnt, de, hogy milyen pofát vágtak, amikor felbontották és megkóstolták, az nem tudom.

Közben a szélkerék lapátja eltörött, így kénytelen voltam kicserélni, hogy ne gyertyát használják ismét. Többen is kérdezték, hogy minek raktam fel a kereket. Én azt mondtam, hogy szeretném tudni, hogy merről fúj a szél és, hogy mekkora erővel.

 Mindig megcsodálták a kertünket az arra járó emberek. Nagyon tetszett nekik a sok virág. A kerítésen kivülről gyönyörködtek a virágok szépségében. Mindig volt nyíló virág a kertben. Az az érdekes,hogy nem látták meg  a manókat a kertben,nagyon jól el tudtak bújni ha jött valaki. Pedig a manók is mindig ott voltak a környéken, de mi a Mamával úgy csináltunk, mintha nem is vennénk észre őket. Megbeszéltük, hogy csak akkor avatkozunk a dolgukba, ha a segítségünket kérik.

Gondoltam, hogy megtréfálom őket egy kicsit. Vettem egy gázzal töltött luftbalmot és kikötöttem az egyik rózsa szárára, de kötöttem rá egy nagyon hosszú kötelet is, amit rákötöttem egy másik rózsa vesszőre.

Feltekertem a hosszú kötelet és felraktam egy vesszőre. Otthagytam és a Mamával elkezdtünk dolgozni a kertben. Sokszor figyeltünk a luftballon felé. Sokáig nem történt semmi. Aztán egyszer csak megindult a luftballon felfelé.

--- Gyere gyorsan, megindult a ballon.

Odamentünk. A ballon fent lebegett a magasban és rajta himbálódzott valami. A másik kikötött zsinór nem engedte elszállni. Lehúztuk, persze ott kapaszkodott a végén egy manó. Azt kiabálta:

--- Ne bántsatok! Én nem akartam ezt, én csak kíváncsi voltam!

--- Dehogy bántunk, csak lehúzlak a magasból.

Lehúztam a magasból, a Mama vette a kezébe. Reszketett, mint a nyárfalevél. De hamar rájött, hogy nem bántjuk és megnyugodott. Míg leoldottuk a derekáról a zsinórt, megkérdeztem:

--- Hogy hívnak?- kérdeztem tőle

--- Lackó, így neveztek el.

--- Nos, hogy tetszett ott fent?- kérdezte a Mama

--- Nagyon féltem, mikor megindult ez a gömb, a félelemtől majdnem be..., amúgy pompás kilátás van mindenfelé. Olyan messzire el lehet látni. Nem lehetne ezt megismételni, vagy valamilyen szerkentyűt csinálni, hogy  felmehessek oda? ,- és felfelé mutatott.

--- Egy baj van,- mondtam neki,- ez a luftballon nem tart örökké, egyszer szétpukkad, és akkor lesz ám nagy zuhanás, aztán meg, bummmm, és volt manó, nincs manó. Én, azért csináltam, hogy elkapjalak és megismerjelek, de ne féljetek tőlünk. Mi eddig sem szóltunk senkinek, sőt Janónak és Priszcillának mi segítettünk  ide beilleszkedni. Tudom, hogy ők most nincsenek itthon, de ti vagytok a leszármazottaik. Remélem ezután nem félsz tőlünk.

A többiek a levelek alól figyelték, mit csinálunk a manó barátjukkal. Mikor látták, hogy csak beszélgetünk, előjöttek és összesereglettek mellettünk.

  Sokan voltak, egyszerűen, nem is tudtam a sok nevet megjegyezni.  --

----Most pedig amíg el nem pukkad ez a luftballon, addig felengedünk mindenkit a magasba.

Volt ám sorba állás, közben egy műanyag poharat kötöttem rá és ebbe álltak bele a manók. Aki odajött, azt mind felengedtük és körbenézhettek a magasból. Majdnem egész nap fent volt a magasban a ballon. Észrevettem, hogy ha lassan is, de szökik belőle a gáz. Közöltem a manókkal, hogy be kell fejeznünk a felszállást, mert vége a ballonnak. Alighogy kimondtam, eldurrant.

---- Látjátok, ezt mondtam nektek. Mi lett volna, ha ez pont a magasban történik, valamelyik manóval?

A ballon durranás után, beszélgettünk egymással.

 A látottakat mesélték egymásnak.

De jó volt megismernünk belőlük egypár manót, de szigorúan megígértük nekik, hogy senkinek sem mondunk róluk semmit.

                                 folytatjuk